Vágjunk mindjárt a közepébe…

Tudom, hogy az elején kellen ekezdenem, de akkor nem lenne értelme. Nem a múlton akarok rágódni (ennek ellenére sokat fogtok róla olvasni), hanem a jelenemet szeretném megérteni, elmondani nektek, hátha tudtok segíteni….

Évek óta ismerek egy férfit. Igaz ez nem olyan fura dolog, hisz ismerek más férfiakat is, de Ő más. Tudom, hogy ez közhely, de akkor is más. Hogy miben? Először is 10 évvel idősebb nálam, elvált és ami engem a legjobban zavar egészen más az érdeklődési körünk. Ennek ellenére talán  szerelmes vagyok. Egyre többet vagyunk együtt, viszont a környezetünk minderrőll semmit sem tud. Udvarol, kedveskedik… Rengeteget beszélgetünk, ha nem tudunk talizni akkor telefonon vagy skype-on. Próbál boldoggá tenni…

Viszont tegnap este jött az a gondolat, aminek ilyenkor nem kellene, hogy megforduljon egy boldog ember fejében: tényleg szerelmes vagyok? Vagy csak annyira egyedül voltam már, hogy mindegy kivel de együtt legyek??Ahogy köszöntünk el egymástól olyan gondolatok fordult meg a fejemben aminek nem lett volna helye a fejemben. Úgy érzem megint tönkre fogok tenni egy életet. És most nem az enyémre gondolok…

Kategória: Nincs kategorizálva | Hozzászólás most!